Charle Wilson háborúja

A Charlie Wilson háborúja egy 2007-es amerikai film, amely Charlie Wilson texasi demokrata kongresszusi képviselő igaz történetét dolgozza fel. A főszerepekben Tom Hanks, Julia Roberts és az alakításáért Oscar-díjra jelölt Philip Seymour Hoffman láthatók. A forgatókönyvet Aaron Sorkin írta George Crile 2003-as, Charlie Wilson's War: The Extraordinary Story of the Largest Covert Operation in History című könyve alapján.Mike Nichols rendező filmjét 5 Golden Globe-díjra jelölték, köztük a legjobb film (vígjáték/musical) kategóriában, de végül egyiket sem nyerte el.
A történet:Charlie Wilson az 1980-as évek elején az USA nőcsábász kongresszusi képviselője Texas államból. Látszólag kevés befolyással rendelkezik, ám két jelentős külpolitikai és menedékügyi bizottságnak is tagja. Fő konzervatív támogatója, Joanne Herring közbenjárásával Wilson tudomást szerez a kegyetlen afganisztáni szovjet megszállástól szenvedő emberek helyzetéről. A szabadúszó CIA-ügynök, Gust Avrakotos segítségével Wilson ravasz politikai húzásaival fegyverekkel és ellátmánnyal támogatja az afgán mudzsahideket a Szovjetunió visszaverésében.
Fogadtatás:A Charlie Wilson háborúját kedvezően fogadták a kritikusok. 2008. január 24-ével bezárólag 164 vélemény gyűlt össze a Rotten Tomatoes oldalán, s ezek 82%-a pozitív visszajelzést tükröz.
Egyéb:Reagan-kori hivatalnokok a film több momentumát is bírálták. A Washington Times jelentése szerint ezek között szerepel, hogy a film hibásan hirdeti azt az elképzelést, hogy CIA vezette bevetés pénzelte Oszama bin Ladent, s idézte elő végül a 2001. szeptember 11-i támadást.

Az eredeti könyv szerzője, George Crile azt a magyarázatot adta: „1993 végére Afganisztánban nem voltak utak, nem voltak iskolák, csak a lerombolt ország – és az Egyesült Államok mosta kezeit a felelősséget illetően. Benne volt a levegőben, hogy a tálibok és Oszama bin Laden emelkednek ki uralkodó tényezőkként. Ironikus, hogy Oszama bin Laden, egy olyan ember személyesíti meg a dzsihád erejét, akinek szinte semmi köze nem volt a Vörös Hadsereg felett aratott győzelemhez. 1998-ban, mikor bin Laden túlélte a ráirányított, 100 millió dollárt érő robotrepülőgépeket, megerősödött a hiedelem, hogy Allah védelmébe vette őt.”

Az AlterNet hírportál kritikus hangvételű cikkében azt állította, a film enyhíti 9/11 kötelékeit.Az írás szerint Charlie Wilson úgy hitte, Ahmad Shah Massoud „orosz kollaboráns” volt, s a film hibásan mutatja be Massoudot, mint a segélyek legnagyobb részesedőjét. A lap szerint a valódi fő kedvezményezett (40% körüli mennyiséggel) Gulbuddin Hekmatyar volt, annak ellenére, hogy afgán civilek meggyilkolásának tettét tulajdonították neki. Ugyanakkor, a CIA engedélyezte Pakisztánnak a segélyekkel való kereskedést (ez a tény a filmben is szerepel).Ezen felül a film készítőinek állítása szerint az említett tények a forgatókönyv egy korábbi változatában helyet kaptak.A cikk szintén kifogásolja, hogy az igazi Charlie Wilson pakisztáni lobbistaként betöltött pozíciója miatt a film kiszolgálja az afgán törzsi rendszerrel kapcsolatos pakisztáni meglátásokat.

Míg a filmben Wilson közvetlen intézője a Stinger-rakéták elküldésének, a Reagan-kabinet egy volt hivatalnoka úgy emlékszik vissza, ő és Wilson, noha segítették a mudzsahideket, igazából kezdetben közömbösek voltak a támogatási jelleggel küldendő rakéták ötletével kapcsolatban. Véleményük akkor változott, mikor felfedezték, a felkelők sikeresen használták a fegyvereket a szovjet nehézfegyverzetű helikopterekkel szemben.Így tehát valójában a második Reagan-kormány idejétől, 1987-től kezdve biztosították az ellátást, intézkedésüket pedig főként Reagan védelmi tisztviselői és befolyásos konzervatívok támogatták.