Vérző olaj

A Vérző olaj (There Will Be Blood) egy 2007-es amerikai filmdráma Paul Thomas Anderson rendezésében. A forgatókönyvet Upton Sinclair 1927-ben megjelent Olaj! című regénye alapján Anderson írta. A főszerepben Daniel Day-Lewis látható, aki Daniel Plainview dél-kaliforniai olajvállalkozót alakítja a XX. század elején.

A produkció első vetítése a Texas állambeli Austinban volt a Fantastic Fest keretében, 2007. szeptember 29-én. Két hónappal később, december 26-án kezdték játszani New Yorkban és Los Angelesben, majd Észak-Amerikaszerte is a mozikba került 2008 január végén. A magyarországi premier időpontja 2008. február 28., de már több héttel korábban is látható volt egyes filmszínházak műsorán.

A film számottevő kritikai figyelmet élvez, jelentős számú díjat nyert el. Daniel Day-Lewis megkapta a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, Golden Globe-díjat, BAFTA-díjat és a Színészek Szövetségének díját. A Vérző olajat további 7 Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film és legjobb rendező kategóriákban.
A történet:Az 1890-es évek végi Kaliforniában a küszködő ezüstbányász, Daniel Plainview megleli szerencséjét a kőolajlepárlásban, s magához vesz egy árván maradt kisgyermeket, H.W.-t, akit később sajátjaként s egyúttal partnereként mutat be, amerre jár. 1911-ben Plainview fülest kap egy értékes olaj-lelőhelyről, amely a Sunday család ranch-én, a poros és szegény kisvárosban, Little Bostonban található. A terület megszerzésére tett erőfeszítései során összehozza a sors Eli Sundayjel, a család ifjú tagjával, egyben a helyi vallási vezetővel, akinek megvannak a maga tervei gyülekezete számára az olajból nyert profittal. Ahogy a bányászat halad előre, a konfliktusok is fokozódnak, s Plainview ravaszsága és érzelemmentessége végül lassú, mogorva háborodottságba süllyed. E folyamat alatt minden emocionális kötelék felszakad körülötte, amiket a gazdagság sosem helyettesíthet.
Fogadtatás:A filmet szinte egyöntetű lelkesedéssel fogadta a kritika; a Rotten Tomatoes oldalán olvasható több, mint 170 vélemény 91%-a pozitív visszajelzéssel szolgált.

A The New York Observer munkatársa, Andrew Sarris szerint a film „elismerésre méltó teljesítmény a magabiztos szakértelem egy letűnt idő és kor szimulált valóságának megteremtésében, javarészt helyi amatőr színészeket és statisztákat használva, tökéletes mozdulatokkal és hangokkal.”
Glenn Kenny a Premiere magazinban Day-Lewis alakítását dicséri: „Amint Plainview-ja szárnyalásba kezd, az alakítás irgalmat nem ismerő fókusza egyedülállóvá teszi a karaktert.”Manohla Dargis azt írja a New York Times-ban közölt kritikájában, „a film a legtökéletesebb művészi munka, ami túlmutat készítésének történelmileg telített közegén, s élvezetes pillanatai is kérően esztétikusak.”Richard Schinkel a Times-ban „minden idők egyik legeredetibb amerikai filmjének” titulálta a Vérző olajat.Tom Charity kritikus a filmet 2007 egyetlen egyértelmű mesterműveként írja le.
Egyéb:Paul Thomas Anderson eredetileg egy két család versengéséről szóló forgatókönyvön dolgozott, azonban nehézségekbe ütközött munkája során, s ráébredt, hogy elképzelése nem működik.Honvágyát enyhítendő megvásárolta Upton Sinclair Olaj! című művének egy példányát Londonban, s azonnal rabul ejtette a fedőlap illusztrációja, mely egy kaliforniai olajmezőt ábrázolt.Olvasás közben egyre inkább magával ragadta a regény, s az első 150 oldalt forgatókönyvvé adaptálta. Ellátogatott számos olyan múzeumba, melyek az első bakersfieldi olajvállalkozókkal foglalkoztak, s ezzel egyre világosabbá vált előtte, milyen irányba kell haladnia a szkripttel.Megváltoztatta a címet Olaj!-ról There Will Be Bloodra („Vér fog folyni”), mivel „végül nem került bele annyi a könyvből, hogy igazi adaptációnak lehessen mondani.”Anderson nem akart semmilyen akcentust írni főszereplőjének, bárki is játssza Plainview-t, hogy a dolgok egyszerűek maradjanak.Az eredeti forgatókönyvet Daniel Day-Lewisszal a fejében írta, majd felkereste a színészt, mikor már majdnem befejezte az írást. Értesült róla, hogy a színésznek tetszett a Kótyagos szerelem, így bizalommal nyújtotta át neki a még el nem készült szkript egy másolatát.
Day-Lewis elmondása szerint az egyszerű felkérés elegendő volt, hogy meggyőzzék.A New York Observernek adott interjújában a színész részletesen beszélt arról, mi vonzotta a projekthez. „Megértettem, hogy [Anderson] már be is lépett ebbe a világba. Nem pusztán megfigyelte – részesévé vált – s tényleg megtöltötte szereplőkkel, akikről úgy érezte, saját életet élnek.”A film utolsó jelenetének egyik sora, az „I drink your milkshake!” („Elszívom az italodat!”), idézet Albert Fall új-mexikói szenátor beszédéből a kongresszusi meghallgatáson, mely az 1920-as, az olajhoz köthető Teapot Dome-botrány ügyében történt. Anderson beleszeretett a „milkshake” szó az olajelszívás bonyolult technikai folyamatát magyarázandó használatába.

A film egyik producere, Joanne Staller elmondása szerint nehézkes volt a film finanszírozása, mivel „a stúdiók úgy gondolták, nem rendelkezik egy nagyvolumenű film lehetőségeivel.”Két évbe telt a költségvetés fedezetének összegyűjtése.Plainview fiának szerepére Anderson Los Angelesben és New York Cityben keresett jelölteket, de rájött, hogy egy texasi színészre van szükségük, aki tudja használni a puskát és „abban a világban él.”
A készítők egy iskolában érdeklődtek, ahol az igazgató Dillon Freasiert ajánlotta. Nem olvastattak fel vele a szövegből, ehelyett csupán beszélgettek vele, amiből kiderült, ő a tökéletes személy a szerepre.

Daniel Day-Lewis a hangjával kezdte karaktere felépítését. Anderson küldött neki a XIX. század vége és 1927 közötti időből származó felvételeket, illetve A Sierra Madre kincse egy példányát, rajta dokumentumfilmmel a rendezőjéről, John Hustonról, aki fontos ihletője Anderson alkotásának.Anderson szerint azon tény hatott rá, hogy a Sierra Madre „kapzsiságról, ambícióról, paranoiáról és a legrosszabb énünk vizsgálatáról szól.”
A forgatókönyv írása alatt minden este megnézte e klasszikus westernt lefekvés előtt, Day-Lewis pedig kutatómunkája keretében munkások leveleit olvasgatta és korabeli fényképeket tanulmányozott. Utanánézett továbbá Edward Doheny olajmágnásnak is, akinek alakja Sinclair könyvét inspirálta.

A forgatás 2006 júniusában kezdődött meg egy marfai ranch-en, Texasban,s három hónapon át tartott.A további helyszínek között szerepelt Asheville Észak-Karolinában és Los Angeles. Anderson igyekezett a ranch díszletei között a jeleneteket történésük sorrendjáben rögzíteni.Két héttel a 60 napos forgatás megkezdését követően a direktor lecserélte az Eli Sunday szerepére kiválasztott színészt Paul Danóra. A New York Times írása Day-Lewisról azt sugallta, hogy az eredeti aktort (Kel O'Neill) megrémítette Day-Lewis intenzitása és azon szokása, hogy a kamerán kívül is szerepében marad.A rendező és a főszereplő egyaránt tagadta ezen értesülést,a színész úgy nyilatkozott, „Egyáltalán nem hiszem, hogy azért történt, mert ijesztőnek talált. Így gondolom – s remélem, hogy így is van.” Anderson először a Jack és Rose balladájában látta játszani Danót, s úgy vélte, tökéletes lenne Paul Sunday szerepére, akit eredetileg 12-13 évesnek képzelt el. Mikor Dano szerepe kibővült egy sokkalta nagyobb feladattal, csak négy napja volt a felkészülésre.Három heti anyagot kellett újból felvenni Sundayjel és Plainview-val, ahol előbbit már az új színész alakítottaPlainview kúriájának belsőjéül a Greystone Mansion szolgált Beverly Hillsben, Edward Dohey Jr. korábbi otthona, melyet apjától kapott. Az itteni forgatáshoz szükség volt az alagsorban található tekepálya precíz felújítására.

Anderson a filmet Robert Altmannak ajánlja, aki a vágás fázisa alatt hunyt el.